Elérkezett az utolsó esténk is Magyrországon. 

Sikerült minden cuccot, ajándékot bezsúfolni a két utazótáskába nagy nehezen, reméljük minden éppségben elér Amerikába. Bízunk benne, hogy semmit nem vesznek el tőlünk, bár a védőgázas szalámi nem biztos, hogy átjut a rostán.

Már nem sok időnk maradt az alvásra, holnap reggel (még reggelnek sem mondanám) 3-kor kelünk. El sem hiszem, hogy holnap ilyenkor (amerikai idő szerint) már Cleveland-ben leszünk. Furcsa érzés nagyon. Tudom, hogy megyünk reggel, meg minden, de mégis olyan fura... olyan nagy dolog, amit az ember tud, de nehéz átérezni, feldolgozni. Lujza is így gondolja.

Nem félek az úttól, majd ügyesek leszünk, vagy majd csak a reptéren fogok betojni. Meglátjuk, már azt várom, hogy arról írhassak, milyen volt az út. :)

Puszi mindenkinek:

Lujzi, Évi