Üdv!
Végre megint tudok írni, tudom, hogy sokat kell várni, de nem olyan egyszerû dolog mindig internetet összehozni. Már megint vagy három nappal vagyok adós, de le fogok írni mindent, semmi sem fog kimaradni. Megint késő van képzeljétek eltévedtünk, nem volt semmi de ezt majd akkor elmesélm, ha odajutok időben :P Megint irtó késő van, hajnali fél 2, de már múltkor mikor nem tudtunk netezni, akkor megírtam ezt a részt egy world-be úgyhogy nem lesz olyan nehéz dolgom. Most inkább megpróbálok hozzá képeket felrakni. A mai napot, meg reggel megírom. Azért nehéz ez a dolog, mert ahhoz, hogy a netet használni tudjuk minden táborban adnak egy kódot az irodában, de ha olyan későn megyünk, hogy az iroda bezár, akkor nem tudunk semmit se csinálni.
Legutóbb ott fejeztem be, hogy Salt Lake Cityben felébredtünk,és onnan írtam legutoljára. Aznap délelõtt elmentünk a mormon katedrálist megnézni. A mormon vallás itt nagyon régóta jelen van, a vallás alapítói jöttek elsõnek Salt Lake City környékére, így itt ez a hit a legelterjedtebb, és az emberek egyharmada mormon még ma is. Képzeljétek magyar idegenvezetõnk volt, aki Pécsrõl jött ide 18 hónapra missziósként. Õ vezetett körbe minket a katedrális területén. Jó volt, mert legalább mi is értettük, hogy mirõl van szó. Nagyon érdekes volt, amit mondott, szerintem még Lujzának is tetszett. Majd otthon elmeséljük, nem akarok senkit untatni a mormon vallás tanaival… J
Ezt követõen kimentünk kocsival egészen a Great Salt Lake partjához. Jóska mondta, hogy mindenképpen fürödjünk benne, hogy elmondhassuk, mi itt is voltunk, ezt is kipróbáltuk. Mikor lementünk a partra furcsáltam, hogy senki nincs a vízben, aztán az is kiderült, hogy miért nem. A parton végig döglött madarak tetemei hevertek. Valószínû a sós víz végzett velük. Amikor meg megpróbáltunk bemenni a tóba, közvetlen a parton a rovarok milliói hemzsegtek. Nagyon visszataszító volt, ennek ellenére bemerészkedtünk. Hal nem volt, mert olyan sós ez a tó, hogy semmi nem él meg benne, egy bizonyos rák-félén kívül. Kipróbáltuk, hogy a só fenntart-e minket a vízen. Félig-meddig igen, érezhteõ volt azért, hogy más, mintha sima tóban fürödtünk volna. Mikor kijöttünk a cuccainkat teljesen belepték a bogarak, Dódi cipője ki se látszott a bogarak alól. És mire megszáradtunk csillogott a bõrünkön a só, letusoltuk, de még így is estig hullott a hajamból a só. Szóval elmondhatjuk, hogy itt is fürödtünk.
Nem idõztünk sokáig, hanem kocsiba szálltunk és hajtottunk át a sivatagon. Olyan késõre érkeztünk meg a következõ szálláshelyünkre, hogy már nem tudtunk írni. Örültünk, hogy felállítottuk a sátrat, aztán aludtunk is.
Másnap reggel elmentünk a Dennys-hez reggelizni, nagyon finomat ettünk. Miután összecsomagoltunk a táborhelyünkön visszamnetünk szétnézni néhány üzletbe. Nagyon szép kis faluban voltunk. A piacon vásároltunk gyümölcsöt. Ezzel nagyjából el is telt a délelõtt.
Délután elindultunk a Yosemite Nemzeti Parkba. Útközben gyönyörû szép helyeken jártunk, óriási hegyekre hajtottunk fel, 10000 láb magasra, az kb. 3000 m. Egy helyen képzeljétek meg is álltunk hógolyózni, szuper volt. Maga az út is csodálatos volt mindenhol, olyan sziklák voltak amerre csak néztem, Lujzit fel is költöttem, hogy nehogymár ilyen szépet átaludjon. És ez még nem is a nemzeti park volt.
Bementünk a Yosemite Nemzeti Parkba, jó hogy Dódi vett egy olyan kártyát, amivel be lehet menni minden parkba, mert már behozta az árát, annyi parkba voltunk. Ez a park volt eddig a legeslegszebb, amit egész úton, amit valaha is láttam. Ahogy mentünk az úton, azt sem tudtam, hogy merre kapkodjam a fejem. Nekem az tetszett legjobban, hogy az út mentén voltak olyan sziklák, amik úgy néztek ki, mint egy kavics, csak milliószor akkora. De nem volt meredek, hanem olyan sima volt az egész szikla, mint a kavics. Könnyen fel lehetett rájuk mászni is. Csak kár, hogy nem volt annyi idõnk, hogy mindenhol kiszáljunk mászni, és fényképeket csinálni. Gyönyörû kis virágok milliói, bokrok, fák nõttek rajta. Annyira szép volt, csináltunk egy csomó képet is róla. Fantasztikus volt.
Nem csak ilyen fajta sziklák voltak, voltak nagy meredek sziklák is. Volt néhány híres szikla, amiért azért utaznak ide az emberek, hogy szabad kézzel megmásszák. Persze voltak vízesések is, ami most azért volt különösen szép, mert nagyon magasról zubogott le a víz. Nem volt bõvizû, de olyan magas volt mondom, hogy egy képbe szinte bele se fért, csak ha nagyon távolról fényképeztem. Nehéz leírni, hogy milyen gyönyörû volt minden, tényleg az egész, bármerre néz az ember. A fák, a bokrok, ahogy kapaszkodnak a sziklákba. Próbáltam mindent úgy eltárolni, hogy mindig emlékezzek ezekre a helyekre. Nekem tényleg eddig ez tetszett a legjobban.
Elhajtottunk a park másik végébe is, ahol megnéztük az óriásfenyõket. Itt nõnek Sequoia fák, ezek a fenyõk körülbelül 2000 évesek, elképesztõ. Dódi mondta, hogy számára az a különös, hogy ezek a fák már akkor is álltak mikor Jézus élt. Mondanom sem kell gondolom, hogy ezek a fák mekkorák…. Lefényképezni nem tudtam teljesen, csak odaálltunk a törzséhez méretaránynak. Még azt is mondta Dódi, hogy létezik egy ilyen óriásfenyõ, amin keresztül egy kétsávos autópálya megy, és a fa egyébként még él. Szóval egészen elképesztõ mekkorák.
Ezután indultunk a táborhelyünkre. Sajnos itt sem volt internetkapcsolat. Így a maradék idõmben fõztem Lujzinak meg magamnak tejberizst :)
Akkor holnap reggel folyt.köv
Évi, Lujzi
